Erdőjáró blogja

Kopár Csárda – Vörös-hegy - Kopár Csárda - Pilisszentiván – 2022. november 26.

2022. november 26-án a Budai-hegységbe, Kopár Csárda környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Kopár Csárda – Zajnát-hegyek - Kopár Csárda - Pilisszentiván

Túravezető: Sipos Gyula

A Volán Árpád-hídi autóbusz állomásán volt a találkozó, onnan mentünk busszal a Kopár Csárdáig, ahol kezdődött a gyalogtúra.

Indulásnak a piros körutat teljesítettük, amely nehezebb volt, mint azt előre gondoltuk. Régen jártunk ezen az útvonalon (a többség egyáltalán nem járt még erre), induláskor könnyebbnek gondoltuk. A táv rövid volt, de komoly kaptatón jutottunk fel a Vörös-hegy 370 méter magas tetejére. Onnantól már lefelé vezetett az út, de abban sem volt köszönet, mert több helyen vízmosás nehezítette a haladást. Végül mindannyian visszaérkeztünk kiinduló állomásunkra, a Kopár Csárdához. Onnan, a csapat egy része megkezdte a hazafelé utat, öten viszont még a piroson meghosszabbítottuk a túrát Pilisszentivánig. A kiegészítő túra útvonala sem volt hosszú, de közben a Kakukk-hegyre is fel kellett mászni – nem volt könnyű. Amint oda felértünk, a további utunk már könnyű volt, egy gerincen jutottunk le Pilisszentivánra. Rövid várakozás után megjött buszunk, és mi is megkezdtük a hazafelé utat.

A túra során többször tartottunk rövid pihenőt, ahol ettünk-ittunk, frissítettük magunkat a további túraszakaszok leküzdéséhez.

Végig jelzett úton haladtunk, a jelzések jól láthatóak és követhetőek voltak.

Kiváló túraidőt fogtunk ki, a kissé hűvös ellenére – hála a meredek szakaszoknak – még meg is izzadtunk. Az útviszonyok viszont ellentmondásosak voltak, a vízmosások néhol bekavartak. A csapat egy-két tagjának voltak nehézségei.

A megtett távolság – a hosszabb utat megtevőknek - kb. 7-8 kilométer volt.

A túra – a kopár, őszi idő ellenére – alapvetően nagyon szép útvonalon vezetett, ez különösen tavasszal, nyáron mutatkozott volna meg.

A túra útvonala nagyon csendes volt, kirándulóval, túrázóval alig találkoztunk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2022. november 26.

Molnár Béla

Sukoró- Nadap-Pákozd - 2022. október 08.

2022. október 08-án a Velencei-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Sukoró (Zsuzsi presszó) – Gyapjaszsák – Nadap-szitezési-ősjegy – Likaskő – Angelika-forrás – Bodza-völgy - Ingókövek – Bella-tó - Pákozd

Túravezető: Kecskeméti László

A túrára, a csapat egyik része személygépkocsival, másik része pedig vonattal-busszal ment. A vonatosoknak a Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal Velencéig utaztunk, majd tovább busszal Sukoróig (Zsuzsi presszóig) és ott találkoztunk az autósokkal. Ott volt a túra kezdő helyszíne.

Sárga kereszten kezdtük a túrát, e jelzés vezetett el bennünket a Gyapjaszsákig, ott rövid pihenőt tartottunk, majd továbbra is e jelzésen haladtunk egészen addig, amíg el nem értük a piros sávot, melynek jobb oldali ágát követve eljutottunk Nadapra, a szintezési ősjegyig (Ősmasszívumig). Ott hosszabb pihenőt tartottunk, majd e jelzésen tovább haladva elértük a piros keresztet, arra rátérve – a település főutcáját is érintve - jutottunk vissza az együtt futó piros és sárga sávhoz. E két jelzést követtük, amíg elértük a piros háromszöget, mely elvezetett bennünket a Likaskőig. Ott rövid pihenő, fotózás stb., majd a piros háromszögön visszamentünk a piros sávig. Annak jobboldali ágán eljutottunk az Angelika-forrásig. Ott ismét pihenőt tartottunk, fotóztunk stb. A forrás vízhozama – ottjártunk idején – egyenlő volt a nullával, lényegében kiszáradt.

A túra folytatásaként a forrástól a piros kereszten - a Bodza-völgyet és a Hurka-völgyet követve - elhagytuk a szurdokot, és egészen a sárga sáv becsatlakozásáig e jelzést követtük. Ott rátértünk a sárgára, majd a sárga háromszögre, amely jelzésen eljutottunk a Pandúr-kőig, Kocka-kőig, Oroszlán-szikláig, ezeknél a különleges sziklaképződményeknél is megálltunk, fotóztunk stb. Következett a túra befejező szakasza, a zöld sávon és zöld kereszten, a Bella-tó érintésével jutottunk le Pákozdra, ahol a túra véget ért.

Némi cukrászdai pihenő után megkezdtük a hazafelé utat. Az autósok mellett hárman maradtunk vonatosok, a két autóba mindhármunkat befogadták, ennek köszönhetően jelentősen lerövidült a hazautazással eltöltött idő.

A túra útvonala nagyon szép környezetben, völgyekben, ösvényeken, fennsíkokon vezetett, és az Ingóköveknek, egy számunkra új csoportját is megcsodáltuk.

A jelzések nagyjából megvoltak, de azért jó lett volna, ha az elágazásoknál még néhányat elhelyeznek.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, a szabadban töltött idő nagy részében tiszta napsütést élvezhettünk, az októberi ruházatunkon alaposan könnyíteni kellett. Az útviszonyok jók voltak.

A túra útvonalán közepes forgalommal találkoztunk, azonban egyes kiemelt helyeken (Angelika-forrás, sziklacsoportok) nagyobb tömeg volt. Az egyik sziklaképződményt mi már nem is tudtuk megközelíteni, annyian voltak körülötte. Sok kutyasétáltató is fent járt a hegyekben.

Induláskor 12-en voltunk, ebből három fő Nadapon befejezte a túrát, kilencen vágtunk neki a hosszabb útnak, amely végül kb. 18 kilométer lett. Nekem egy kicsit szokatlan volt ez a hosszú táv, elfáradtam. Összességében a túra nem volt nehéz, csak – számomra – hosszúra sikeredett.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2022. október 08.

Molnár Béla

Fenyőgyöngye-Libanoni cédrus - 2022. szeptember 24.

2022. szeptember 24-én a közeli Budai-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Fenyőgyöngye – Árpád-kilátó – Macis játszótér – Libanoni cédrus – Görgényi út

Túravezető: Molnár Béla (én voltam)

A találkozó helyszínétől (III. kerületi Kolosy térről) a 65-ös busszal jutottunk el a Fenyőgyöngyéig, túránk kiinduló állomásáig. A kék jelzés déli ágán indultunk el, és az Árpád-kilátóig követtük e jelzést. Ott rövid pihenőt tartottunk, gyönyörködtünk a szép kilátásban (majdnem tiszta idő volt). Előkerültek a flaskák és egy üveg bor is, ettünk ittunk, élveztük a szép időt. Folytatva a túrát, a zöld körút baloldali ágán haladtunk a Macis játszótérig, ott megkerestük a piros körutat és az vezetett el bennünket a Kondor útig. Ott megkerestük az ott található fakülönlegességet, a Libanoni cédrust. Ez egy védetté nyilvánított hatalmas fa. A telek, amelyen áll, egykor Fedák Sári (ma már nem létező) villájának parkjához tartozott. A parkban található asztalnál hosszabb pihenőt tartottunk.

Eredetileg Hűvösvölgy lett volna a túra végállomása, de a csapat úgy döntött, hogy ballagjunk ki a Görgényi útra a 11-es buszhoz és ott fejezzük is be a túrát.

A túra útvonalán igen nagy forgalom volt. Sok túrázóval, és kiránduló családdal, kutyasétáltatóval találkoztunk.

A megtett távolság kb. 8 kilométer volt. Kezdésnek egy hosszú emelkedővel nehezített, de összességében könnyű túra volt.

Az időjárásra különösebb panaszunk nem lehetett. Kiváló kiránduló időt fogtunk ki.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. Végig ismert úton haladtunk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2022. szeptember 24.

Molnár Béla

Hármashatár-hegy - 2022. szeptember 10.

2022. szeptember 10-én a közeli Budai-hegységbe, a Hármashatár-hegy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Fenyőgyöngye – Hármashatárhegyi út – Guckler Károly út – Virágos-nyereg – Máriahegy dűlő – Rozália Téglagyár - Bécsi út

Túravezető: Molnár Béla (én voltam)

Találkozás a III. kerületi Kolosy téren volt. Onnan a 65-ös busszal jutottunk el a Fenyőgyöngyéig, túránk kiinduló állomásáig.

A kék sávon kezdtünk, majd a zöld sáv jobb oldali ágán haladtunk tovább. E jelzésen elértük a Guckler Károly utat, amely elvezetett bennünket a Virágos-nyereghez. Több évvel ezelőtt jártunk ezen az úton, azóta, kellemes meglepetésünkre jelentős fejlesztések történtek a Guckler Károly úton. Épült egy kilátó pont, amelyet távcsövekkel is felszereltek, csodás panoráma nyílik a városra. A Nelli pihenőnél (Guckler sziklánál) erdei padokat és asztalokat helyeztek el. Tartottunk is egy hosszabb pihenőt, ahol körbenéztünk, fotóztunk, eközben észrevettük, hogy a sziklán eddig található „Nelli” táblát Guckler Károly emléktáblára cserélték. Továbbhaladva eljutottunk a Virágos-nyereghez, ahol az addig 16 fős csapatunk ketté oszlott. Néhányan az OKT bélyegző pontját is meglátogatták, majd nyolcan leballagtak az Erdőalja útra és onnan a 137-es busszal jutottak vissza városba. Hatan viszont tovább haladtunk a Csúcs-hegy oldalában haladó zöld sávon - Máriahegy dűlőn. Egy idő után újra találkoztunk a Virágos-nyeregnél elhagyott kék sávval. E jelzés elvezetett bennünket a Bécsi útra, ahol a túra befejeződött, és 218-as busszal megkezdtük a hazafelé utat.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak.

Az időjárásra különösebb panaszunk nem lehetett. Induláskor ugyan néhány csepp eső megijesztett bennünket, de a felhők gyorsan feloszlottak, és később majdnem tiszta napsütésben volt részünk.

A túra útvonalán közepes forgalommal, több sportolóval és túrázóval is találkoztunk, néhány kutyasétáltató is fent járt a hegyekben.

A hosszabb utat vállalók kb. 10 kilométert tettek meg. Kezdésnek egy hosszú emelkedővel nehezített, de összességében könnyű túra volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2022. szeptember 10.

Molnár Béla

Pátyi-elágazás - Perbál - 2021. május 29.

2021. május 29-én a Budai-hegységbe, Anna-vadászház környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Pátyi-elágazás - Anna-vadászház – Cseres-tető – Széna-hegy – Fehér-út – Szerdahelyi-vágás - Perbál

Túravezető: Kecskeméti László

Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan Volán busszal mentünk a Pátyi-elágazásig, ahol a túra kezdődött.

A zöld kereszten indultunk el, amely jelzést az Anna-vadászházig követtük. Megjegyzem, hogy a zöld kereszt nem a megszokott sóderos úton kezdődik, hanem a buszmegállóhoz egy kicsit közelebb, a Páty felé leágazó aszfalt úttal szemben, egy ösvényen indul. A sóderos útra néhány száz méterrel följebb csatlakozik be, onnan már azon haladtunk tovább. Az Anna-vadászháznál pihenőt tartottunk, tűzet raktunk, sült a szalonna és a kolbász, ettünk-ittunk, és élveztük volna a kora tavaszi napsütést. Ám elkezdtek a felhők gyülekezni, megijedtünk, hogy eső lesz, de szerencsénkre a felhősödés csak átmeneti volt. A túra további részén szép napsütéses időnk volt.

Túránkat a zöld sáv jobb oldali ágán folytattuk, és e jelzést a sárga kereszt kiágazásáig követtük. Ott a csapat ketté vált, öten a zöld sávon haladtak tovább Nagykovácsira, és ott fejezték be a túrát. Tízen viszont bevállaltuk a hosszabb távot, mi a sárga kereszten a Fehér utat vettük célba. Ott a sárga sáv baloldali ágára tértünk rá, amely egészen Perbálig vezetett bennünket. Onnan a már reggel megismert 795-ös számú Volán járattal jutottunk vissza Budapestre.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. Ez különösen a sárga sávnál volt nagyon jó, mert a legutóbbi ott jártunkkor, az erdő szélén nehezen találtuk meg a folytatást Perbál felé.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, az említett kis felhősödéstől eltekintve szép, napsütéses időt fogtunk ki.

Az útviszonyok is nagyon kedvezőek voltak, az előző napok esőzései meg sem látszottak az erdei utakon, ösvényeken.

A túra egy hosszú, de nem túl nagy szintkülönbségű emelkedővel kezdődött, amelyen egy kicsit megizzadtunk, ezen túlmenően a túra során nehézség nem volt.

Az Anna-vadászháznál több kirándulóval, túrázóval találkoztunk, egyébként elég csendes volt az erdő.

A megtett távolság, a hosszabb utat választóknak (a kiírás szerint) kb. 14 kilométer volt. A túra során többször kellett kerítéssel lezárt területek között létrán átmászni – megoldottuk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2021. május 29.

Molnár Béla

Pilisszentkereszt-Dera-szurdok-Csobánka - 2020. június 06.

2020. június 06-án a Pilis-Visegrádi hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Pilisszentkereszt - Szurdok-tanösvény - Hosszú-hegy keleti lába (kék jelzés) – Szent-kút - Csobánka

Túravezető: Kecskeméti László

Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel ment a csapat Pomázig (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Pilisszentkeresztig, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A koronavírussal kapcsolatos járvány (kijárási korlátozás) idején a túrázás szünetelt. A járvány csendesedése, a korlátozások megszüntetése után ez volt az első túránk.

Ahogy Pilisszentkereszten leszálltunk a buszról, azonnal egy koccintással üdvözöltük egymást. Jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy a túracsapat minden tagja egészségben túljutott a nehéz időszakon.

A kék sávon indultunk el, amely jelzés végig vezetett bennünket a Dera-patak szurdok völgyén. Ez a kis patak választja el egymástól a Visegrádi-hegységet a Pilistől, amely végül Szentendrénél ömlik a Dunába.

Szép, hangulatos útvonalon haladtunk, a szurdokban sok - karanténból kiszabadult - természetjáróval találkoztunk. A szurdok alsó végén található parkoló tele volt autóval. Mi ott nem álltunk meg, tovább haladtunk a kéken, egészen a Szent-kúti elágazásig. Ott kettévált a csapat, fele folytatta a túrát Csobánka felé. Másik fele pedig (köztük én is) egy kis kitérővel felmentünk a Csobánkai Szent-kúthoz, ahol hosszabb pihenőt tartottunk. Végül mi is leballagtunk Csobánkára és ott szálltunk fel a Pomáz felé menő buszra.

A Szent-kúton kívül több helyen is tartottunk rövid pihenőt, ahol ettünk, ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszokra.

A jelzések (végig turistajelzések vezettek bennünket) a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak.

Az elmúlt napok esőzései a szurdokban való haladást megnehezítette, a parti részek nagyon csúszósak voltak. A mederben kevés víz volt, így a híd nélküli átkeléseket is könnyedén leküzdöttük. Az egyébként könnyen teljesíthető útvonal kicsit veszélyessé vált, de mindenki sikeresen túljutott rajta.

A Dera patak felett romantikus hangulatot idéző fahidak sokaságán kell végig haladni az út során. Most, meglepetésünkre, az egyik híd összetörve, a mederben volt, az okát (természeti csapás, vagy emberi rombolás) nem tudjuk. Megjegyzem, hogy az összes híd eléggé megviselt állapotban van, mindre ráférne egy alapos karbantartás.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, szép, kora nyári napsütésben volt részünk.

A megtett távolság kb. 9-10 kilométer volt, jelentős emelkedő nélkül.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2020. június 06.

Molnár Béla

Csillebérc-Budaörs - 2019. november 23.

2019. november 23-án a Csíki-hegyek környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Csillebérc – Piktortégla-üregek - Farkas-hegy – Vitorlázó emlékmű - Csíki-hegy - Huszonnégyökrös-hegy - Csíki csárda

Túravezető: Kecskeméti László

Létszám: 23 fő

Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal Csillebércre, ahol kezdődött a gyalogtúra.

A KFKI-tól aszfalton indultunk el. Megkerestük a piros sáv jelzést, amely az aszfalt utunkat keresztezte. Annak baloldali ágán haladtunk tovább a Piktortégla-üregek mellett, a Farkas-hegy felé. Mikor elértük a piros keresztet, arra tértünk rá. Ez utóbbi jelzést – a Csiki-hegyen át - a sárga keresztig követtük. Ott hat fő kivált a csoportból és leballagtak Budaörsre, és megkezdték a haza utat.

Mi (17-en) a sárga kereszten haladtunk a sárga sávig, majd annak bal oldali ágára kanyarodtunk, és e jelzés elvezetett bennünket a Csíki csárdáig. Közben a sárga háromszögön felballagtunk a Huszonnégyökrös-hegyre is, ott pihenőt tartottunk és gyönyörködtünk a szép kilátásban. Lefelé jövet, a Tárogató utcán is végigmentünk, így a volt hétvégi telkemet is megmutattam a túracsapatnak.

Farkas-hegyen járva megnéztük a felújított Vitorlázó emlékművet is. Fotóval örökítettük meg, hogy ott jártunk. Ahogy már eddig is tapasztaltuk, az emlékmű egy szélcsatornában van, ott állandóan fúj a szél, huzat van, a sapkákra vigyázni kell.

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt, jelentősebb emelkedő nélkül. A távolság, és a szintkülönbség alapján könnyű túra volt.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak, és követhetőek voltak.

Az időjárás kedvezett nekünk, egész nap gyönyörű, napsütéses időnk volt és az útviszonyok is jók voltak. Azért megjegyzem, hogy a fák között, ahova a nap nem tudott besütni, fázni is lehetett.

A túra útvonalán több kirándulóval, túrázóval és sok kerékpárossal találkoztunk.

A túra során három kisebb pihenőt tartottunk, mindegyik helyen ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk az út további folytatásához.

Az erdő kezd téli színekbe öltözni, igaz, hogy hó még nincs, de a fák már csupaszok.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2019. november 23.

Molnár Béla

Csillebérc – Magas-kő - Mária-szudok (Meteor-szurdok) - Budakeszi  2019. november 09.

2019. november 09-én a Budai-hegységbe, a Magas-kői kőfejtő környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal Csillebércre, ahol kezdődött a gyalogtúra.

A túra teljesített útvonala: Csillebérc – Magas-kő – Makkosmária – Mária-szurdok – Budakeszi

Túravezető: Kecskeméti László

Létszám: 22 fő

A szép számú csapattal, rövid betonúton (sárga kereszten) való gyaloglás után, a Fizikai Kutató Intézet mellett egy jelzetlen, de jól kitaposott, széles kerékpárútra tértünk rá, majd a sárga sáv jobb oldali ágán haladtunk tovább első állomásunk, a magas-kői kőfejtő, az elhunyt turisták emlékhelye felé. Az emlékhelyet és egy kopjafát 2010. nov. 6-án a BTSSZ által szervezett emléktúra keretében avatták fel. A kőfejtőhöz vezető út jól láthatóan ki van táblázva, könnyen megtalálható.

Az emlékhelyen (halottak napja környékén vagyunk) a Budapesti Természetbarát Szövetség szervezésében egy rövid megemlékezésre (koszorú elhelyezésére, gyertyagyújtásra) került sor. Ennek során mi is elhelyeztük a szakosztály koszorúját.

A megemlékezést követően megkezdtük a program második szakaszát, azaz folytattuk a túrát. Visszatértünk a sárga sávhoz, és azon haladtunk tovább, majd balra, egy jelzetlen útra való letéréssel elértük Makkosmáriát. Ott, egy szaletli alatt pihenőt tartottunk, melynek keretében tüzet gyújtottunk az ott található, kiépített tűzrakó-helyen. Szalonna-, és kolbászsütés következett, elfogyasztottuk a hozott enni- és innivalónkat. Résztvevők összeírásával és pénzösszeszedéssel megkezdődött a december 12-ei évzáró vacsora szervezése is.

A piknikezést követően a csapat egy része Makkosmáriáról, a templom mellett induló, Makkosi úton, a legközelebbi buszmegálló felé vette az irányt – nekik elég volt ennyi. Néhányan (egy kicsit hosszabb útvonalon) a Normafa felé indultak el, ők ott fejezték be a túrát. A többiek (velem együtt 11-en) a zöld keresztet követve, a Mária-szurdokot kerestük meg és azon haladtunk Budakeszi felé. Onnan  (a Dózsa György térről) 9-en a 22/A busszal tértünk vissza Budapestre, ketten – a szemerkélő eső ellenére – még tettek egy kerülőt a Mammut fenyők felé.

A Mária-szurdokban most jártunk először. Meglepő, hogy Makkosmáriát már számtalanszor, több irányból is körbejártunk, de a Normafától jövő zöld keresztre – Budakeszi irányába - sosem tértünk rá. Pedig egy nagyon hangulatos szurdokvölgyet ismertünk meg. November lévén, esős napokat követően jártunk ott, párás, nyirkos volt minden. Száraz időszakban kedvező klímájú, csodálatos túraútvonal lehet. Az út során – elég hosszan - hétvégi telkek mellett haladtunk, amelyeken sok forgalomból kivont gépjárművet láttunk. Szinte már roncstemető méretet öltöttek. A szurdokból kiérve – már sík területen - de még jóval az aszfaltos út előtt található egy ősi Kegyhely, a Mária-szikla.

A túra teljes útvonalát figyelembe véve, túrázóval alig találkoztunk, a Magas-kői Emlékhely viszont megtelt a megemlékezés időpontjában.

Az útviszonyok jók voltak, annyi eső sem ma, sem az előző napokban nem esett, hogy az utak állapotát negatívan befolyásolja. Csillebércről indultunk, gyakorlatilag végig völgymenetben haladva, könnyen teljesíthető, rövid túra volt. A szurdokban, néha sárt is kellett taposni, de azt is leküzdöttük.

A túra - a végig kitartóknak is - 10 kilométer alatti, összességében könnyű, kellemes séta volt.

A jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak, a jelzetlen útszakaszokat ismertük, többször jártunk már arrafelé.

Az utóbbi hetekben az erdők szép színt kaptak. Most viszont már a színek kezdenek kopottá válni. A levelek erőteljesen hullnak, az utakat vastagon takarja az avar.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2019. november 09.

Molnár Béla

Adyliget - Kecske-hát - Nagykovácsi - 2019. október 26.

2019. október 26-án a Kecske-hát környékén megtartott gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

Találkozás a Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt. Onnan a 61-es villamossal és a 63-as busszal jutottunk el Adyligetre, a túra kezdő helyszínére.

A túra teljesített útvonala: Adyliget - Petneházy-rét – Kecske-hát – Vörös-pocsolyás-hát -  Nagykovácsi

Túravezető: Fórián Istvánné és Molnár Béla

A szép számú csapattal (20 fő) aszfalton, a Petneházy-rét irányába futó piros kereszten kezdtük a túrát, addig követtük e jelzést, amíg a piros sávot el nem értük. Onnantól annak jobb oldali ágán haladtunk tovább (egy rövid jelzetlen szakasz beiktatásával), fel a Kecske-hátra, majd tovább a Vörös-pocsolyás-háton keresztül Nagykovácsira.

Az eredeti kiírás szerint a Kecske-háton ketté vált volna a csapat. Akik csak rövid távot vállalnak, onnan a piros kereszten leballagnak Remeteszőlősre, és ott buszra szállnak. A hosszabb túrára vállalkozók pedig tovább mennek a piros sávon. Majd az abból balra kiágazó piros háromszögön haladnak tovább a Csergezán kilátó felé, és onnan jutnak le Nagykovácsiba.

A csapat úgy döntött, hogy ne váljunk ketté, hanem válasszunk egy köztes megoldást. Jó ötlet volt.

A túrán két alkalommal tartottunk hosszabb pihenőt. Ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez.

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt. A túra első felét gyenge hegymenetben, a másik felét pedig völgymenetben tettük meg. Az emelkedő egy kicsit nehezített rajta, és néhol köves terepen haladtunk, de összességében könnyű túra volt.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak, és követhetőek voltak, a jelzetlen útszakaszt pedig jól ismertük.

Az időjárás kiváló volt. Egész nap szikrázó napsütésben volt részünk. Napozni is lehetett.

Az útviszonyok jók voltak, jelentős eső olyan régen volt, hogy már nem is emlékezünk rá, így mindenhol száraz úton járhattunk.

A gyülekező helyek tele voltak túrára indulókkal, de a mi útvonalunkon néhány kerékpározón kívül alig találkoztunk valakivel.

Egyes erdőrészek már nagyon szép színekben pompáznak. Láthattuk, hogy az őszi erdő milyen csodálatos.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2019. október 26.

Molnár Béla

Szárliget – Nagyegyháza - Óbarok - 2019. október 19.

2019. október 19-én, a Borostyánfa túracsapat szervezésében, a Vértesben jártunk.

Túravezető: Sipos Gyula

A Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan indult vonatunk Szárligetig, ahol a túra kezdődött.

A túra kezdetén a kék jelzést követtük kelet (Nagyegyháza) felé. Az indulást követően – pár száz méter megtétele után - hosszú és meredek emelkedőn találtuk magunkat, de leküzdöttük. Átkeltünk a 300 méternél magasabb Hajagoson, melynek tetején találkoztunk a jobbról (Szár felől) bejövő piros jelzéssel. Ettől kezdve e két jelzés együtt vezetett bennünket Nagyegyházára. A település előtt áthaladtunk az M1-es autópálya alatt is. A faluban, egy szépen gondozott parkban kulturált pihenőhelyet találtunk, ahol voltak asztalok és padok is. Pihentünk, kalóriát, energiát vettünk magunkhoz, majd tovább indultunk a még mindig együtt futó piros és kék jelzésen. Mikor e két jelzés ketté vált, mi a piroson haladtunk tovább Óbarok felé. Közben, Nagyegyházát elhagyva, néhány tó mellett is elhaladtunk. A Váli-víz folyását követő jelzés bevezetett bennünket az Óbaroki buszmegállóhoz.

A menetrenddel nem volt szerencsénk, akár Bicske, akár Tatabánya felé, több mint egy órát kellett várni a busz indulásáig – és még kocsma sem volt a közelben. Vártunk, majd Tatabányáról vonattal jutottunk vissza Budapestre.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. A térképeink viszont régiek voltak, kezdetben a kék jelzés egészen máshol futott, mint a mi térképeinken. Tanulság: erre is oda kell figyelni.

Az időjárás csodálatos volt, egész nap szép, napsütéses, kiránduló időnk volt. Az évszakhoz képest nagyon meleg volt. Az útviszonyok jók voltak.

A túra teljes útvonalán, a szép időjárás ellenére, más túrázóval alig találkoztunk.

A megtett távolság kb. 11-12 kilométer volt, az elején jelentős emelkedővel. Összességében a könnyűnél egy kicsit erősebb túra volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2019. október 19.

Molnár Béla